Mi az az egy szó ami igazán kibillent?
A sietség. Minden ami e szó köré csoportosul kibillent és összeszűkíti a teret bennem és körülöttem. Úgy érzem,hogy minden annyira felgyorsult,hogy nem tudok lépést tartani az eseményekkel. S jön a belső monológ, hogy hol kellene már tartanom….Hát ott ahol vagyok. Lelassítva a belső időt mely semmissé teszi azt.
Nem akarok megfelelni sem elvárásnak sem nyomásnak csak én szeretnék lenni egy megértő és elfogadó világban. Érezzük,hogy nem erre tart a világ,de mi alkotja azt ha nem a lelkek testet öltött megvalósulása,amit egyedül mi vagyunk képesek megnyugtatni. Tudom unalmasan hangzik,amikor a segítők elhalmoznak minket javaslatokkal,programokkal a nyugalmat és a gyógyulást ígérve. De van benne valami… mert ők másképp rezegnek és talán megtapasztalták a nehézségek, veszteségek legmélyebb bugyrait a szakadékban és már egyszer felmásztak ha nem többször…A szép megosztott képek és pillanatok mögött munka van.Mert nekem is nehéz.De már rendelkezem azokkal az eszközökkel, ami segít vissza helyezni az egyensúlyt. Nem mindenkinek ugyanaz segít,találd meg mi a tiéd és ki az a segítő,akihez tisztán tudsz kapcsolódni.Mi ezért is vagyunk itt! Mert érezzük,hogy ez a küldetés!Mert érezzük,hogy ezt kell tenni.
Lassan, nyugodtan átalakulni és változni. Mert nem a világnak kell hanem Neked!
