#kitartás#erő#átmenet#nyugalom#önazonosság#egyensúly
Lassan elmúlik a nyár a hőség mégis feszegeti a határokat és a tűrőképességet is.Egyúttal ismét belecsöppentem a munka világába,mert van úgy,hogy amit tervezünk az nem akkor és nem abban a formában valósul meg,ahogy azt mi elképzeltük.A lényeg azonban az,hogy a cél ,az odavezető út, a kitartás nem szegi kedvemet.
Vallom azt,hogy a hajlíthatatlan fa törik csak el és soha ne adjuk fel bármiről is legyen szó.Végül mindig megérkezünk oda ahol dolgunk van.
Néha azt kívánom,hogy bárcsak egy erdő közepèn élhetnék mindentől és mindenkitől messze a csendben,de azt is kívánom, hogy a létezésemnek legyen egy nemes célja a közösségben, a létben mert egy farkas sem éli túl egyedül.Fontos tehát a csend,a nyugalom, a közösség,amit nem értékelhetünk a zaj,a rohanás és magány megtapasztalása nélkül.
Törekedjünk az egyensúlyra,ami a madár mindkét szárnyát meglebegteti,hogy szabadon szállhasson az ég ķékségében értékelve a jelen állapotát.
