Az önszeretet a fizikai, pszichológiai és a spirituális növekedésünket támogató tetteinkből fejlődik ki. Ezek a cselekedetek éretté tesznek bennünket és gyarapodunk általa. Gyakorlással elfogadjuk gyengeségeinket és erősségeinket.Minél jobban szeretjük magunkat annál kevésbé érezzük szükségét, hogy a hiányosságaink miatt magyarázkodjunk.Ha igazán szeretjük magunkat képessé válunk együttérezni magunkkal, el tudjuk fogadni, hogy mi is emberek vagyunk és másokhoz hasonlóan mi is küzdünk azzal nap mint nap, hogy megtaláljuk céljainkat, életcélunkat az értékeinek és az örömteli életet.
Testi és lelki egészségünk állapota meghatározó lehet, hogy mennyire tudunk kapcsolódni önmagunkhoz és szeretni magunkat. Képesek vagyunk-e törődő gondoskodással fordulni magunk felé. A test és a lélek szoros kölcsönhatásban áll egymással, ahogy a testünk jelzi, hogy ha lelkünkkel baj van úgy lelkileg is érezhetjük rosszul magunkat, ha nem figyelünk testünkre. Erre a jelzésre sajnos nem minden esetben vagyunk éberek, ami az önmagunktól való eltávolodást eredményezi.
Az önutálat, az önkritika, az önszabotázs, az önmegbetegítés, az önpusztítás meghatározó tényező lehet egy-egy betegség kialakulásában. Egy betegség kialakulásakor harag tölti el szívünket.Azonban célravezetőbb ha a gyűlölködés helyett odaadó figyelemmel és törődéssel fordulunk betegségünk felé, meghallani és megérteni testünk üzenetét. Ez a megengedő szeretet hatalmas erőforrást tud nyújtani. Maga az önszeretet és önelfogadás nemcsak a gyógyulás esetén kell hogy alapvető legyen. Az általános jólétünk, az egészségünk megőrzése szempontjából sem mindegy, hogy mennyi időt szánunk gondoskodásunkra. Egészségesen táplálkozzunk, eleget pihenjünk, mozogjunk.
Az odafigyelés és törődés helyett sokszor utálattal fordulunk testünk felé. Elhanyagoljuk pedig hűen szolgál minket ami kimerülhet és megbetegedhet.
„Időt kell hagyni arra, hogy önmagunkkal lehessünk, feldolgozzunk fájdalmainkat, nehézségeinket, örömeinket, a velünk történteket, odafigyeljünk önmagunkra és saját igényeinkre. Ez nem önzés és nárcizmus, hanem a harmonikus, kiegyensúlyozott élet alapeleme.”
Popráczi Júlia
Számos oka lehet annak, hogy az önszeretet fogalma, gyakorlata nehézségekbe ütközik, mert nem egyértelmű. Ezek közül hármat említenék meg a sok közül.
1- Nem jól szerettek minket: Az önmagunkhoz való viszonyulás alapjaiban határozza meg saját szerethetőségünket. Ha a szociális hálónkban gyakran hallottuk, hogy rosszak vagyunk vagy nem éreztük magunkat fontosnak vagy a teljesítményünk alapján értékeltek minket s nem azt akik valójában vagyunk akkor nem leszünk képesek szeretni magunkat.
2- Mindig versenyben vagyunk: Ebben a teljesítményorientált világban magas elvárásokat fogalmazunk meg magunkkal és másokkal szemben is. Kidomborodnak a eredményeink és hiányosságaink az élet során ami kegyetlen mércét képez a mindennapokban ami nehéz érzésekhez vezet el bennünket.
3- Nincs idő az öngondoskodásra: Az önszeretet egy dinamikus munkafolyamat, amit folyamatosan ápolni kell.Ebben a rohanó mókuskerékben viszont csekély időnk marad az önszeretetre, öngondoskodásra és fókuszunk a családra, karriere az örökös aggodalomra összpontosít a megannyi történések közepette. Nem figyelünk lelki szükségleteinkre vagy testünk üzenetére.
Az önmagunkhoz való viszonyulás minősége alapjaiban határozza meg a valóságunkat és hogy milyennek érzékeljük a kapcsolatainkat. Ha megtanuljuk elfogadni és szeretni magunkat, nemcsak rengeteg szenvedéstől és szorongástól kíméljük meg magunkat, hanem másokhoz is minőségben tudunk kapcsolódni.
Szeretet adni és kapni egyformán jó dolog.Hibás gondolkodás lehet, hogy ezt a jó érzést mindig mástól várjuk. A szeretet elfogadásának képessége és a másik emberhez való harmonikus kapcsolódás az önmagunk szeretetéből fakad. Azzal, hogy nem szeretjük és értékeljük magunkat kellően nem csak nekünk rossz, de annak is akik szeretnek, vagy próbálnak szeretni minket.Egy önbizalom hiányos folyamatosan kételkedő személyt mindig meg kell erősíteni, hogy ő is elég. Így ő mindig kevésnek érzi magát a másik fél pedig azt érzi, hogy amit ad és amivel próbálta megerősíteni a másikat az kevés vagy képtelen rá.
Hogyan szeressem magam: Magunknak és másoknak is azzal adhatunk a legtöbbet, ha megértéssel, elfogadással és szeretettel viszonyosunk önmagunkhoz. Fontos, hogy fogadjuk el az életünk sajnálatra méltó pillanatait is ignorálás helyett. Ha közel engedjük magunkhoz ezeket a szomorú érzéseket életeseményeket, akkor a pozitív érzéseket is teljesebben fogjuk tudni megélni.Figyeljük meg jobban magunkra ,a saját érzéseinkre és a belső világunk történéseire.
Az alábbi 7 lépés közelebb vihet az önszeretethez:
1- Figyelj magadra, légy jelen: figyeld meg az érzéseid és a gondolataidat fizikai és mentális szinten is
2- Azt csinál amire szükséged van, ne azt amit akarsz: figyeld meg a téged körülvevő dolgokat, kapcsolatokat, tevékenységeket amik segítik a fejlődésedet és fókuszban tartanak, jóságot adnak.
3- Gyakorold az öngondoskodást: tegyünk mindennap az egészségünkért táplálkozással, pihenéssel, mozgással és egészséges emberi kapcsolódásokkal.
4- Tartsd a határaidat: tanulj meg nemet mondani munkákra, kapcsolatokra és bármire amire úgy érzed hogy fizikálisan és mentálisan is elvesznek, kimerítenek vagy ártanak neked
4- Védd meg magad: nem mindegy, hogy milyen emberekkel veszed körbe magad. Ha a környezeted tiszta szívből szeret te is jobban tudod szeretni magad.
5- Bocsáss meg magadnak: Legyünk képesek vállalni a felelősséget a tetteinkért és ebben a folyamatban ne büntessük vagy hibáztassuk magunkat, hanem ezzel együtt fogadjuk el magunkat és bocsássunk meg. Nem kell és nem is lehet mindig jól cselekedni. Ez tanulási és tapasztalási folyamat.
6- Élj tudatosan: sokkal könnyebb szeretni magad ha vannak céljaid, terveid, hogy hogyan valósítsd meg őket.Olyan döntéseket hozz meg amik támogatja a szebb és egészségesebb jövődet.
Sztancsik Éva
Forrás: Herendi Kata-Szabó Eszter Judit
20 kérdés és választ
Pszichológiai kézikönyv önmagadhoz